Ünnepnapok a királyi palotában
Az emberek mindennapjait születésüktől halálukig írott és íratlan törvények szabályozzák ill.
szabályozták.
Az élet három eseményét , a születést , a nászt és a gyászt másképpen tette emlékezetessé
a magyar , mint a külhonok népei.
Az eskü, ismeretes módon, egyfajta önelátkozás. Fogadkozás önmagunk halálára,
bűnhődésére, szenvedésére, kárhoztatására, ha fogadalmunkat megszegnők. Amikor
898-ban, két évvel a honfoglalás ” hivatalos „dátuma után a bajor fejedelem s a magyarok
szövetséget kötöttek, a magyarok pogány módon, kettévágott farkasra, ebre tettek esküt. A
bajorok keresztényi módon a Szentírásra. Magyarország pogány kunjai még a XIII.
században is így mondták el esküjüket. Sőt feljegyezték: a XIV. század második felében az
akkor még pogány litvánok is ugyanilyen szövetségi esküt akartak kicsikarni a mi Nagy Lajos
királyunktól.
De nemcsak az eskü, hanem a magyar esküvő is különös szokásokkal ment végbe. A
Stájer Ottokár írta Rimes Krónika 1310 táján jegyzett fel egy XIII. századi „szokatlan”
szokást. Amikor IV. Béla királyunknak Béla nevű ifjabb fia 1264. október 5-én házasságot
kötött Brandenburgi Kunigunda hercegnővel, aranyos koronát helyezett a menyasszony
fejére. Kíséretéből azonban az egyik nemesember „magyar szokás szerint” kardot rántott, s
a koronát leütötte a menyasszony fejéről. Ez a menyegzői szokásunk még félezer
esztendővel később, a XVIII. század elején Erdélyben is élt. Az esküvők fényét azonban jól
szemlélteti Mátyás lakodalmának korabeli leírása. „ Az ebédlőterem nagyszerű
palotacsarnok volt, királyi fényűzéshez méltó, arannyal átszőtt, ritkaságszámba menő vörös
függönyeivel, amelyeket teleszőttek számos igazgyönggyel. A teremben legelöl egy asztal
állt, mögötte, az oldalfalon teljes szélességben aranyfüggöny lógott. Az asztal felett három
nagy-arannyal és gyöngyökkel átszőtt mennyezetkárpitot feszítettek ki. Egyik a királyné
címereit ábrázolta két pajzsban s két koronával, a másik két kárpiton a király címerei voltak
láthatók. Ennél az asztalnál foglalt helyet a király s a királyné, jobbra a nápolyi király fia, az
érsek, a fejedelmek s a királyok követei, azután a ferraraiak, a velenceiek. A királynéhoz
legközelebb ült Kristóf, Bajorország fejedelme, mellette a nádor, szász főemberekkel, végül
Lajos és Ottó bajor hercegek, tanácsosaikkal.
A terem közepén, a királyi asztal előtt, a kőoszlop körül volt egy négyszegletes pohárszék,
nyolc emelettel. Ezeken helyezték el az ételhordó-tálakat, a király és királyné serlegeit s más
mágnások borait a királyi asztal szolgálatára. A többi hét polcán boroskancsók, kupák,
merítőkanalak, kelyhek álltak: finom mívű arany és ezüstedény valamennyi. Az alsó lépcsőn
két ezüstből készült egyszarvú alak állt, mindkettőt állati szarvak díszítették. Az asztal előtt a
padozaton, művészi módon, sőt a maga módján egyedülálló művészettel egy-háromszáz
font ezüstből készített-kutat építettek oly magasan, hogy nyílását egy felnőtt férfi is alig
érhette volna el. A forrás mellett öt, ezüstből font kosárkát helyeztek el. A levegőbe egy
ezüstből készült hordót függesztettek, csapokkal és kifolyó nyílásokkal: ezekből csapolták a
királyi pár asztalának s a többi asztalnak borait. Ezenkívül volt nyolc más pohárszék is …
kilencszáznyolcvanhárom edény volt rajtuk, a használatban lévő kelyheken és kancsókon
kívül.
A királyt s a királynét Hinkó, Pogyebrád György cseh király fia, a bosnyák király s Szilézia
fejedelme által vezetett magyar bárók szolgálták ki.
A királyi asztal mögötti nyolc pohárszéken kívül volt még más, asztalra helyezett pohárszék
is. Itt elsősorban női vendégek foglaltak helyet. Köztük volt a király édesanyja Szilágyi
Erzsébet, a nápolyi király és követének szolgálattevői, végül a kormányzó, és más magyar
főrangúak és püspökök.
Mikor asztalt bontottak s az asztalokat elvitték, kezdetét vette a tánc …”
Természetesen világi ünnepek tartására különböző okok, események adhattak lehetőséget,
akár családi, akár országos viszonylatban. Ilyenek lehettek például:
- Királyok beiktatása, koronázás
- Békekötések
- Követlátogatások
- Az első nyomtatott krónika megjelenése
- Gyermekáldás
- Családi ünnepek
- Népi ünnepek
- Farsang,… stb.
A budai polgárok azonban törvénykönyvükben az egyházi előírásokat követték, a parancsolt
ünnepek ugyanis mindenütt két kötelezettséggel jártak a hívők számára: misét kellett
hallgatni és tartózkodni kellett a szolgai munkától. Az ünnepek köréről általában az
egyháztartományi zsinatok döntöttek. Az 1493-ban tartott esztergomi és az 1515-ös
veszprémi zsinat több mint 50 ünnep megtartásáról rendelkezett (ehhez járultak a
vasárnapok), a ténylegesen megült ünnepek száma azonban mindig alatta maradt a zsinati
határozatokban előírt számnak. Az ünnepek sorából mindenütt kiemelkedett a karácsony, a
húsvét és az egyház védőszentjeinek napja. Az egyházi év jelentős eseményének számított
az úrnapi körmenet is- a budain általában a király és udvara is részt vett.
A mindenki számára megtartandó egyházi ünnepek az alábbiak voltak:
- ADVENT nov.30-dec.25 között.
- SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS dec.8
- KARÁCSONY dec. 25.
- ISTVÁN dec. 26.
- JÁNOS dec. 27.
- APRÓSZENTEK dec. 28.
- SZILVESZTER dec.31.
- ÚJÉV jan. 1.
- VIZKERESZT jan. 6.
- KÁNAI MENYEGZŐ ÜNNEPE
- MÁRIA ELJEGYZÉSE jan. 23.
- GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY febr. 2
- BALÁZS febr. 3
- ÁGOTA febr. 5.
- BÖJTELŐ
- HAMVAZÓSZERDA
- NAGYBÖJT
- VIRÁGVASÁRNAP
- NAGYHÉT
- NAGYCSÜTÖRTÖK
- NAGYPÉNTEK
- NAGYSZOMBAT
- HÚSVÉT VASÁRNAPJA
- HÚSVÉT MÁSNAPJA
- FEHÉRVASÁRNAP
- ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
- PÜNKÖSD VASÁRNAPJA
- SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA
- ÚRNAPJA
- JÓZSEF márc. 19.
- BENEDEK márc. 21.
- GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY márc. 25
- GYÖRGY ápr. 24.
- MÁRK ápr. 25.
- FLÓRIÁN máj. 4.
- NEPOMUKI SZENT JÁNOS máj. 16.
- ORBÁN máj. 25.
- ANTAL jún. 13.
- SZENT IVÁN jún. 24.
- JÁNOS és PÁL jún. 26.
- PÉTER-PÁL jún.29.
- SARLÓS BOLDOGASSZONY júl. 2.
- KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY
Júl. 16.
- MÁRIA MAGDOLNA júl. 22.
- ANNA júl. 26.
- NAGYBOLDOGASSZONY aug. 15.
- SZENT ISTVÁN aug. 20.
- KISASSZONY szept. 8.
- MÁRIA NEVENAPJA szept. 12.
- HÉTFÁJDALMÚ SZŰZANYA
Szept. 15.
- MÁTÉ szept. 21.
- MIHÁLY szept. 29.
- VENDEL okt. 20.
- DÖMÖTÖR okt. 26.
- SIMON-JÚDÁS okt. 28.
- MÁRTON nov. 11.
(A dátum nélküli ünnepek változó időpontúak. )
Az ünnepek nagy számának megtartását, vagy korlátozását az egymást követő
uralkodóink néha ellentétes rendeletekkel próbálták szabályozni. III. Károly király, aki
1720-ban még az ünnepek kötelező megtartásáról adott ki rendelet, és megbüntette azokat,
akik az ünnepet munkával "megsértették". Mária Terézia viszont engedélyt kért és kapott
XIV. Benedek pápától az ünnepnapok számának csökkentésére, mivel szerinte a túl sok
ünneplés henyélésre és mulatozásra sarkallja a népet.
A Helytartótanács 1754. január 11-i rendelete szerint az ünnepet megszegő nemesembert
pénzbírsággal, a jobbágyot viszont deresre húzással kellett büntetni. Ez a rendelkezés
elsősorban - a katolikus szentek ünnepeit természetesen meg nem ülő - protestánsok ellen
irányult, akiket még 1751-ben is a katolikus ünnepek megtartására köteleztek. A pápa
rendelete alapján, Magyarországon ezentúl csak a Karácsony, Újév, Vízkereszt, az Úr
mennybemenetele, Úrnapja, Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó Boldogasszony,
Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony, Szűz Mária fogantatása, Szent Péter és Pál,
valamint a Mindenszentek, illetve a helyi védőszent - általában búcsúval ünnepelt - napja
számított ünnepnapnak. Így a vasárnapokon kívül már csak 16 ünnepnap maradt meg.
Ehhez járult 1771-ben Szent István ünnepe: augusztus 20.
Az ünnepek fényét emelte a sokféle tarka, díszes, aranyos, gyöngyös ruhák viselete. A
legrészletesebb leírások a különböző királyi esküvők, békekötések, királytalálkozók
alkalmával készültek. Mátyás 1476. évi esküvőjéről, az olmüci vagy iglaui királytalálkozóról,
a bécsi vagy bécsújhelyi bevonulásról, II. Ulászló és Candale-i Anna házasságkötéséről
szemtanúk készítettek feljegyzéseket, követjelentéseket, s ezekben az írásokban minden
esetben részletesen beszámoltak a király és nagyszámú kísérete pompás, drága
anyagokból varrt, gazdagon díszített ruházatáról, értékes ékszereiről, fegyvereiről és
lószerszámairól.
1476 decemberében Mátyás gyöngyökkel kivarrt rövid ruhában, gyöngyhímzéses
köpenyben fogadta Fehérvár határában menyasszonyát, ünnepélyes budai bevonulásukon
drágaköves palást, az esküvői ebéden cobolybélésű sárga atlaszköpeny borította a vállát.
Újdonsült hitvese Beatrix a székesfehérvári koronázásra olasz divat szerint készült piros
aranybrokát ruhát öltött.
Budára kék ruhában, aranyozott köpenyben vonult be, az esküvői lakomán pedig cobollyal
díszített, arannyal átszőtt vörös ruhát viselt. Az alkalomhoz méltó volt a megjelent magyar
urak ruhája is, Ujlaki Miklósé például arany, ezüst, gyöngy és drágakő borította. De nem
szabad elfeledkeznünk a hétköznapi emberekről sem akik gyönyörűen varrt és hímzett
ruháikkal legtöbbször ámulatba ejtették az ide látogató vendégeket.
Buda városában, ahol király és koldus, nemes, polgár, úr és paraszt egy város fala között
élt, sokféle dolog megesett. Néha együtt ittak, mulatoztak, éltették egymást, de az az egy
biztos volt, hogy az ünnepnapok elmúltával mindenki számára visszatért az élet a már
megszokott kerékvágásba.
A nagy vígsággal végbemenő heti ünnepei a városnak a piacnapok, hét országra szóló
sokadalmak, a budai vásárok voltak. Vásár kétféle volt. Heti-és országos vásár. A hetivásár
napjai szerda és péntek. A szerdai napon a németek vásárát tartották a Mátyás-templomtól
délre eső téren. Innen az árusok bódéi a Szent György-piacra- a mai Disz tér felé húzódtak
le. Péntek a magyarok vásárnapja. Ennek színhelye a Vár északi, magyar negyedében volt,
a Mária Magdolna-templom bejárata előtti Szombat-piacon. Országos vásárt kétszer
tartottak egy évben Budán, a XV. század első évtizedeiben. Az egyiknek színhelye,
kisasszony napján ( szept. 8. ) a Vár piaca, a másiké pünkösdkor Felhévíz. II. Ulászló alatt
Buda két újabb vásártartási jogot kapott: június 29-én, Péter Pál napján a vízivárosi Szent
Péter mártír vásárát, július 22-én Mária Magdolna napján a Szombat-piactéren tartottak
vásárt. ( Pesten pl. Zsigmond korában Szent Péter vértanú és Vasas Szent Péter napján, az
az április 29.-én és augusztus 1.-én.) E tarka forgatagban összekeveredett emberek a
kocsmákban, albergákban, tavernákban jókedvűen locsolták torkukat! „Hiszen az a híre
ennek a csurranó aranynak, hogy aki issza-hotig él!” Mire beköszöntött az est a duda, lant
meg citeraszónál eladó és vevő is víg dalra gyújtott, majd táncra perdült s tartott a vigadalom
kivilágos virradatig.
A tatárjárás és Buda török elfoglalása között eltelt kb. háromszáz évet nyugodtan
mondhatjuk az ország és a főváros aranykorának, még a villongások ellenére is, hiszen
ezen idő alatt idegen csak vendégként , vagy hadifogolyként tehette be lábát e virágzó
földre, pedig az ünnepnapok ekkor is csak ritkán váltották a hétköznapokat.
Összeállította:
Sárvári Ferenc Péter
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor : Ünnepi Kalendárium
Csukovits Enikő : Liliom és holló
Zolnay László : A budai vár
Buda aranykora
Ünnep és hétköznap a
középkori Budán
Rupp Jakab Buda-Pest Helyrajzi Története
www.mult-kor.hu
