MAGYARORSZÁG JELENTŐSEBB HITELESHELYEI A XIII-XIV. SZÁZADBAN
HITELESHELYEK.
Sajátos, a közjegyzőséghez hasonló és 1874-ig fennálló magyar jogintézmény. Azok az
egyházi testületek: káptalanok, konventek számítottak hiteles helynek, amelyek egyfelől
természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelől királyi parancsra vagy hatósági
megbízásra közhitelű okleveleket állítottak ki.
„A 12. század végén kezdték az egyes szerzetesrendek (bencések, premontreiek,
keresztesek) konventjei, valamint a székes- és társaskáptalanok írásba foglalni az ország
lakosságának hiteles írást kívánó ügyleteit.
A hiteleshelyi szervezet nemcsak a magánjogi írásbeliség területén töltött be fontos
feladatot, hanem szorosan kapcsolódott az udvari ügyintézéshez is. Hiteleshelyi embert
kértek ugyanis az udvar által kiküldött királyi vagy nádori ember mellé tanúnak, ha a királyi
vagy nádori ember birtokba iktatást végzett, idézett vagy vizsgálatot tartott. Az ott
történtekről azután az illetékes hiteleshely referált írásban az őt ezzel megbízó személynek.
Voltak országos hatókörű hiteleshelyek (budai káptalan, székesfehérvári keresztes konvent),
és voltak csak egy meghatározott területen működők. A hiteleshelyen az oklevéladással az
őr, az olvasó és a jegyző foglalkozott. A jegyzők nem voltak egyházi személyek. Az olvasó
felügyelt az oklevél tartalmára, az őr pedig a pecsétre.
A hiteleshelyeken az okleveleket a korai időben két vagy több példányban készítették,
amelyből az egyik példány a hiteleshely őrizetében maradt. Utóbb a bevallások
fogalmazványait könyvbe másolva őrizték, a királyi parancslevelekre pedig rávezették a
jelentés fogalmazványát. Ez a különleges magyarországi megbízatás a nyugati országok
közjegyzőit helyettesítette. A királyi udvar irodája nem győzte az ország írásbeli feladatainak
egészét intézni, az ország lakói sem utazhattak a királyi udvarba minden egyes hivatalos
írást igénylő üggyel. Ám nem ez volt a döntő a hiteleshelyi szervezet létrejöttében! Egy
királyi birtokadomány számtalan teendővel járt. Fel kellett mérni az illető földet, tájékozódni
kellett, nem tart-e igényt rá más is. Ha pedig megkapta valaki, azt birtokba is kellett vennie.
Minderről csak írásban lehetett intézkedni, hiszen az eseménynek csak így maradhatott
hiteles tanúbizonysága. A király kijelölt ugyan embereket az udvarból vagy a megyéből,
hogy iktassák be a tulajdonost birtokába, de arról a királyi ember nem tudott írást adni, lévén
írni-olvasni általában nem tudó világi ember. A beiktatásról a birtokhoz közeli hiteleshely,
konvent vagy káptalan tett jelentést a királynak, miután egyik társuk a királyi emberrel együtt
jelen volt az eseményen. Ezenkívül a hiteleshelyek végezték az ország főbb bíráinak (király,
nádor, országbíró, vajda, bánok stb.) megkeresésére a perbe idézést, a vizsgálat
lefolyásának írásba foglalását is.”
(Érszegi Géza: Kis magyar oklevéltan - Írásbeliségünk korai emlékei. In: Rubicon
1998/9-10.sz.)
Jelentősebb Hiteleshelyek Magyarországon A XIII-XIV. Században.
