Apák Napja.

 

                                                              Apák Napja.

Apa is csak egy van, mégis hosszú ideig meg sem emlékeztek erről az el nem

hanyagolható, ám annál fontosabb tényről. A különböző társadalmak vezetői, szereplői

pedig, csak az utóbbi években kezdték el felismerni és ünnepelni a fogantatás másik

felének, a családban elfoglalt, gondoskodó, vigyázó szerepét betöltő apa, férj, élettárs olykor

nehéz, fárasztó, de egyben férfiként gyengéd, szerető ragaszkodását gyermekeihez,

családjához. Így az idő múlásával lassan kialakult az a szokás, ami június harmadik

vasárnapját tette az APÁK NAPJÁvá.



„Sokkal egyszerűbb apává válni, mint annak lenni.”

Kent Nerburn

Lássuk miként is alakult ki ez a szép, de fiatal szokás, amit napjainkban már szinte

mindenhol megünnepelnek:

Nálunk még kevesen tartják, kevesen tudnak róla, de attól még van. Ez is, mint annyi más

ünnep, Amerikából jutott el Európába, ott már régóta köszöntik az Édesapákat is.

Minden évben június 3. vasárnapján.

Nincs pontos adat arról, hogy mióta él ez a szokás, de az biztos, hogy egy Sonora Smart

Dodd nevű hölgyhöz köthető az ünnep eredete, aki úgy érezte kivételes édesapja van. Mrs.

Dodd édesapja ugyanis felesége halála után egyedül nevelte fel 6 gyermekét (Az édesanya

a 6. gyermek születésekor halt meg). 1909-ben kérte meg a hölgy a spokanei papot, hogy

mondjon egy misét édesapja emlékére. Ez a szentmise június 3. vasárnapján volt, ettől

kezdve egyre többen ünnepelték édesapjukat ezen a napon. 1924-ben lett hivatalosan a

június 3. vasárnapja az Apák napja Amerikában. 1966-ban Lyndon B. Johnson elnöki

kiáltványt írt alá, melyben rögzítették, hogy az Apák Napját június harmadik vasárnapján kell

megünnepelni. 1972-ben Richard Nixon amerikai elnök kezdeményezésére törvénybe

iktatták megünneplését. Ma már a világ számos helyén köszöntik a gyermekek édesapjukat.

Az Apák Napja magyarországi meghonosítására 1994-ben a Borsod megyei United Way

indított mozgalmat Miskolcon.



Az apák teremtése

Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az

egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.

- Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét

kell majd görnyednie, ha üveggolyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha

egy puszit akar nyomni a feje búbjára.

A jó Isten elmosolyodott.

- Ez igaz, de ha alacsonyra tervezem, hogy néznek fel rá a gyerekek?

A jó Isten hatalmas, inas kezeket formált az apáknak. Az angyal szomorúan rázta a fejét.

- Ez nem lesz így jó! A nagy kezek esetlenek. Nem boldogulnak a pelenkázással, az apró

gombokkal, a lófarokhoz való hajgumival és a baseballütőkből származó szálkákat sem

tudják kivenni a pici tenyerekből.

A jó Isten ismét elmosolyodott.

- Igazad van, de ahhoz, hogy az ember vigyázni tudjon egy aprócska zsebéből előkerülő

számtalan kincsre nagy kéz szükségeltetik. Ahhoz viszont elég kicsire tervezem, hogy az

ujjak átfoghassák egy gyermek arcocskáját.

A jó Isten ezután hosszú, izmos lábakat és széles vállakat teremtett. Az angyal a szívéhez

kapott, és döbbenten így szólt:

- Tudom, hogy közeleg a hétvége, és fáradt vagy? de mondd tudsz-e róla, hogy ennek az

apának nincs öle? Ha az ölébe akarja ültetni a gyermekét, a szegény kölyök két comb között

a földre huppan.

A jó Isten újra csak mosolygott.

- Az anyja fogja ölbe venni az apróságokat. Az apának erős vállra van szüksége, hogy

boldoguljon a porontyokkal megpakolt szánkóval, egyensúlyban tudja tartani a biciklit, és a

bábszínházból hazafelé menet egész úton karjaiba vigye alvó gyermekét.

A jó Isten éppen a világ legnagyobb lábfejét próbálta megformázni, amikor ismét megjelent

az angyal, és szinte ráförmedt:

- Ez aztán a kontár munka! Komolyan hiszed, hogy ezek a csónaklábak képesek lesznek

talpra ugrani hajnalok hajnalán, ha a csecsemő felsír?

Vagy végigsétálni a születésnapi zsúrra felállított iciri-piciri asztalkák között anélkül, hogy

eltaposnának legalább három vendéget?

A jó Isten ismét csak mosolygott.

- Meglátod, hogy milyen remekül tudja majd használni őket! Segíthet a gyerekeknek, ha az

Üveghegyen túlra akar majd ellovagolni, és elriszthat vele egy felbukkanó egeret.

A jó Isten egész éjjel dolgozott, s végül kevés szavú, határozott hangot, valamint mindent

látó, de nyugodt és türelmes tekintetet alkotott. Végül, mintegy ráadásként könnyeket is

adott az apának. Amikor elkészült az angyalhoz fordult és így szólt:

- Remélem elégedett vagy a végeredménnyel, és belátod, hogy egy apa legalább annyira

szeretheti a csemetét, mint egy anya!

Az angyal szó nélkül bólintott.



Egy rendkívüli Apának

Gyermekkorom legszebb hangjai: kulcsod zörrenése a zárban.

Azon a felejthetetlen estén amikor Apu fürdetett! Persze úszott utánunk a fürdőszoba.

Könyörgöm: már hogyne úszna, ha a fürdőkád tele van bálnával — vagy az ember gyereke

egy szivaccsal mutatja be vízisíelő tudományát?!

Óh, hogy bámultam mindentudó kezed, amikor még kisgyerek voltam. Amint motort szerel.

Polcot tesz fel a falra. Megjavítja a macimat. És lám, ma is érzem, hogy itt vagy mellettem:

kezem tükörképe a kezednek.

A bölcs apa tisztában van vele: egy csöndes ölelés gyógyír a legtöbb sérelemre.

Köszönöm Neked, hogy összezsugorodtál akkorára, mint én, hogy játszhass velem, majd

újra óriássá váltál amikor oltalomra volt szükségem.

Köszönet mindenért:

A feledhetetlen mesékért,

Hogy éreztetted velem, hogy én vagyok az első,

Hogy felállítottad a szabályokat,

Hogy megtanítottad élvezni a csendet,

Hogy meggyőztél róla: különleges vagyok,

A megjavított bicikliért,

Hogy szerettél,

És hogy szeretted mindazokat, akik engem szerettek.

Köszönet mindenért, amire megtanítottál, amit adtál – és hogy vagy nekem Apukám!

Pam Brown




„Ez a bejegyzés az apáknak szól, hálából kedvességükért, mellyel az évek alatt elhalmoztak

bennünket. Oltalmaztak, védelmeztek minket. Megöleltek, ha fájt valami, könyvespolcot

készítettek, főztek, a vállukra ültettek, szurkoltak értünk, és megszenvedték minden

szívfájdalmunkat. Hogy végül örök barátaink legyenek. „

Ha pedig eljön az idő és távozni kell eme világból, talán jól esne még utoljára egy ehhez

hasonló mondatot hallani: Apa ne menj el.


Érdekességek:

A katolikus egyház az apák napját hagyományosan március 19-én, Szent József napján

tartja. A legtöbb országban világi ünnepként tartják számon.

Ilyenkor bonyolítják le a legtöbb R-beszélgetést (olyan telefonhívás, melynek költségeit a

hívott fél viseli)

Vannak akik Ivó napjára ( május 19) esküsznek, mint az apák legnagyobb ünnepe.

Az Egyesült Királyságban az apák napja kilenc hónappal megelőzi az anyák napját

Tréfásan a fizetésnapot is szokás több országban „apák napja”-ként emlegetni.


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ap%C3%A1k_napja

http://hu.netlog.com/groups/idezet_8/blog/blogid=56566

Az aradi vértanúk

 

AZ ARADI VÉTANÚK


Amire mindenkinek emlékeznie kell !!!

OKTÓBER 6.

AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKNAPJA

GRÓF BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSÉNEK NAPJA

NEMZETI GYÁSZNAP



Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc Józseff jóváhagyásával hadbíróság
elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst. A hadbíróságot Karl Ernst
törzshadbíró vezette. Az ítéleteket Julius Jakob Haynauhoz, mint Magyarország teljhatalmú
kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél
általi halálra ítélték.
A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von
Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották végre.

Aulich Lajos

(1793--1849), egy tehetős fogadós fia, a II. hadtest parancsnoka, hadügyminiszter: Az utolsó
éjszaka Horatius verseit olvasta az asztalra kirakott feszület két oldalán álló gyertya
fényénél. Még az ítélet kihirdetése előtt ezt hajtogatta társai előtt: "függni fogunk, uraim,
mindnyájan függni fogunk. Ismerem én Ausztriát..."

Damjanich János

(1804--1949), egy Boszniából Horvátországba költözött, hat fiúgyermekes özvegy gyermeke,
granicsár tiszt lett belőle, majd "a honvédség legvitézebb tábornoká"-t: zúzott lábbal,
közönséges szemeteskocsin vitték a vesztőhelyre. "Nem félek a haláltól - mondta gyóntató
papjának, Surjánszky Euszták minorita szerzetesnek -, de mégis fáj, hogy a császári háztól
azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illetőleg, golyó által végeztetnénk ki."

Dessewffy Arisztid

(1802--1849), birtokos nemesi származású, hadtestparancsnok: Neki Liechtenstein herceg,
cs. kir. altábornagy kieszközölte a golyó általi halált. Gondosan ügyelt arra, hogy a
vesztőhelyre ápoltan, gondozott ruhában jelenjen meg. Az indulás előtt fehér kesztyűt húzott
a kezére...

Kiss Ernõ

(1799--1849), dúsgazdag, bánáti örmény-magyar családból származott, altábornagy,
országos főhadparancsnok: Nem hagyta, hogy bekössék a szemét, szembenézett a halállal.
A sikertelen sortűz után fél térdre bukott, parókája meggyulladt és lángolva repült a fal felé.
A végrehajtó osztag parancsnokának intésére hozzászaladt egy gránátos és a fülébe lőtt...

Knézich Károly

(1808--1849), horvát határőr família leszármazottja, a szabadságharc egyik legjobb és
legképzettebb hadosztályparancsnoka: szótlanul, katonás léptekkel ment a bitófa alá.

Lahner György

(1795--1849), kisvagyonú német családból érkezett, hadfelszerelési és fegyverkezési
főfelügyelő: "Ma vagyok 54 éves" - jegyezte meg csendben, amikor a hóhér elé állt.

Lázár Vilmos

(1817--1849), vagyontalan nagybecskereki nemesi családból származott, örmény eredetű,
egyetlen ezredes a tábornokok között: "Én istenem, szegény nőm..." -- ezek voltak utolsó
szavai, amikor eldördült a sortűz.

Leiningen-Westerburg Károly

(1819--1849), elszegényedett német főnemesi család sarjaként osztrák szolgálatba lépett, a
III. hadtest parancsnoka: Miután megírta érzékletes búcsúlevelét 22 éves feleségének, a
törökbecsei Sissányi Eliznek, az utolsó éjszaka Thackeray Hiúság vására című regényét
olvasta.

Nagysándor József

(1804--1849), vagyontalan magyar nemes családból származott, az I. hadtest parancsnoka:
"Éljen a haza!" kiáltással ment a halálba. Kalapja mellé vörös tollat tûzött, ezzel is jelezve
republikánus meggyőződését.

Poeltenberg Ernő

(1813--1849), egy lovagi rendre emelt gazdag bécsi jogász fia volt, az osztrák fővárosban is
született, a VII. hadtest parancsnoka. A bitófa felé menet így szólt társaihoz, utalva
soknemzetiségű származásukra: "Szép kis deputáció megy az Úristen elé, hogy a magyarok
ügyét képviselje."

Schweidel József

(1796--1849), Zomborban született, apja kincstári mérnök, német, a kormány mindenkori
székhelyének helyőrségparancsnoka: kétszer is lerántotta a szemére kötött, piszkos,
sárga-barna kockás zsebkendőt, kezében feszületet tartott (a budai Hadtörténeti
Múzeumban őrzik), amikor eldördült a sortűz. Török Ignác (1795--1849), kisbirtokos nemesi
családból származott, apja uradalmi jószágfelügyelő, erődítési hadmérnök volt, honvéd
tábornok: Az utolsó éjjelen egy erődítési szakmunkát olvasott nagy lelki nyugalommal.

Vécsey Károly

(1807--1849), főnemesi származású, apja altábornagy, a magyar testőrség utolsó kapitánya,
aki a bíróságon fia ellen lépett fel, követelve, hogy fosszák meg kamarási méltóságától:
Utolsóként végezték ki, végignézte társainak halálát. Az akasztófa elé érve odalépett
haragosához, a már halott Damjanichoz és megcsókolta annak még meleg kezét...

Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy
Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük
szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések
eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a
vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss
Ernőre is. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben:
Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József,
Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi
vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig
azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra
búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich
holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

forrás: Pallas nagy lexikona


A Fröccs története.

 

A fröccs

"Fölfelé megy a borban a gyöngy;

Jól teszi,

Tőle senki e jogát el

Nem veszi..."

Írja Vörösmarty a Fóti dalban. Ez nem csoda hiszen Fáy András a kor egy kivételes,

sokoldalú egyénisége fóti rezidenciájára vendégeként ide volt hivatalos többek között Jedlik

Ányos a dinamó jeles magyar feltalálója is. A tudós gyomra azonban nem bírta tisztán a

bort, s ennek okán vízzel volt kénytelen elegyíteni. Ám a hígított bor elveszítette kellemes

ízét, aromáját egyszóval bukéját. Így hát némi önös érdektől vezérelve kénytelen volt

feltatálni a szódavizet is.

Mi ez "-Spritzer?" - kérdezte Vörösmarty látva az új találmányt - "Túl németes. Legyen

inkább fröccs!" - s azzal ajkához emelte a "spritzer"-rel dúsított habzó bort: a mindenség első

fröccsét.

- "Így mégiscsak könnyebb, s ízét sem veszti el" - mondta szerényen a fröccsentő

varázspalack feltalálója.

A fóti pincében koccintásra emelte poharát a költő;: kezében a csillanó kristály mögött

szénsav-buborékok szálltak egyre felfelé a borban. Mögötte Jedlik Ányos állt, félszeg

mosollyal arcán: kezében ott pihent az első szódás üveg.


Adalék:

“Fröccs lexikon”

SPRICCER: (fröccs) szódavízzel higított bor (Újházy fröccs: szóda helyett kovászos uborka

leve (így több bort lehetett büntetlenül meginni)

FORDÍTOTT: (hosszúlépés) 2 dl szódavíz + 1 dl bor

FÜTTY: (kisfröccs v. rövidlépés) l dl bor + l dl szódavíz - mert egy „füttyre” ihatta meg a

szomjazó (József Attila szerint)

HAJTÁS v. HÚZÁS: (nagyfröccs)2 dl bor + 1 dl szódavíz - egy hajtásra (húzásra) lehetett a

gallér mögé küldeni (Móra Ferenc szerint)

MAFLA: ½ liter bor + ua. szódavíz

HÁZMESTER: 3 dl bor + 2 dl szódavíz

Fordítottja a VICEHÁZMESTER: 2 dl bor + 3 dl szódavíz

HÁZIÚR: 4 dl bor + 1 dl szódavíz -nagy házmesternek is hívták

Kis házmester: 4 dl szódavíz + 1 dl bor

Tömbházmester: ua., mint az el;őző (csak a szocialista világban hívták így)

BIVALYCSÓK: (Csongrád megyei) 4 dl bor + 1 dl szódavíz

KRÚDY fröccs: 9 dl bor + 1 dl szóda -az író szerint ilyen arányban a víz „megnevetteti” a bort

CSATTOS: - kristályvizes üvegnyi - 1 liter bor és ½ lit.szódavíz

LÁMPÁS: 1 ½ lit. bor és ½ lit. szódavíz - aki ilyet ivott, lámpással kereshette a józanságátírta

róla egy elbeszélésében Babay József…

GÓRÉ-fröccs: (kispohár, 1 vagy 2 dl) borhoz csak annyi szóda, amennyi még pohárban elfér

SÓHER fröccs: 9 dl szódához + 1 dl bort kell adni „ízesítőnek”

MÁLNÁS fröccs: savanyú alföldi fehér+málnaszörp+szódavíz

KASS v. TISZA fröccs: vörösbor pezsgővel (szegedi találmány)

KISVADÁSZ: 1 dl vörösbor + 1 dl kóla

NAGYVADÁSZ: 2 dl vörösbor + 1 dl kóla

Borsszem Jankó fröccs (2 deci vörösbor, 0,5 deci málnaszörp)

BOR NÉLKÜLI FRÖCCSÖK:

SZÍNÉSZFRÖCCS: -igen szegény ital (Krúdy és Ruffy Péter szerint) 2 dl szódavíz és az is

„langyosan”

MATRÓZFRÖCCS: - semmi köze a borhoz - korsó sör mellé ½ dl rumot szervíroz a pincér!

POSTÁSFRÖCCS: - ehhez sem kell a bor-dupla fekete rummal –

TBC: termelői bor, cola-val…