MAGYARORSZÁG KIS ÉS KÖZÉP CÍMEREINEK LEÍRÁSA.
Magyarország kis és közép címereinek leírása.
3755/1895. M. E.
Az 1896. évi ezredéves országos kiállításra való készülődés fontos kérdéseihez tartozott,
hogy a rendezvény érmeinek, okmányainak és egyéb hivatalos publikációinak
szempontjából a magyar címer a leghitelesebb formában kerüljön a látogatók és a hazai
közönség szemei elé.
A fenti számú rendelet, mely tudományos és közigazgatási szakemberek közös munkája
révén került megalkotásra, még a mai napig is elismerést érdemel, hiszen a cél nem volt
kisebb, mint Magyarország bemutatása és megismertetése a világgal. Ehhez azonban
nélkülözhetetlen nemzeti jelképeink egységes formában történő megjelenése, ismertetése
és persze ismerete.
Ezzel a rendelettel sikerült egységesen szabályozni címerünk alakját, szineti és
használatának feltételeit, így elmondhatjuk, hogy a jogszabály megalkotása azon kevés
közigazgatási eljárás közé tartozik, mely sikeresen beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
E csodálatosan szép címerünk most is reneszánszát éli, hiszen bár többször átrajzolták,
mégis mindig visszatér jelképeink legelső sorába.
(Jöjjön hát a rendelet, melyet szöveghű formában adok közre, hogy a korabeli nyelvezet és
írásmód ne sérüljön meg.)
Magyarország és a magyar birodalmat alkotó egyes országok czímereinek tartalmát és
alakját ezredévi történelmi fejlődés alapján sok századnak törvényes gyakorlata állapította
meg.
A gyakorlati alkalmazásban azonban, különösen az újabbi időkben, az ország czímere ugy
egyes elemeinek ábrázolása, mint azoknak összetétele tekintetében a legkülünbözőbb
módon hibásan rajzoltatott, aminek következtében az ország czímerének helyes rajzára
nézve egészen ingadozó felfogás és bizonytalanság kezdett uralkodni.
E körülmény már egyik hivatali elődömet arra indította, hogy az ország czímerét történeti
és heraldikai szempontból vizsgálat alá vétesse arra hivatott tudományos testületek által,
nevezetesen az országos levéltár, a magyar heraldikai és geneologiai társulat, s végre a
magyar tudományos akadémia által.
E tudományos testületek azután történelmi kútforrások nyomán s a heraldika szabályai
szerint egybehangzó véleménnyel meghatározták az ország czímerének történelmileg és
heraldikailag helyes leírását és rajzát.
Minthogy pedig nagyon kívánatos, hogy az ország czímerének helyes ábrázolására nézve
tapasztalható bizonytalanság megszünjék és a közéletben is az ország czímere helyesen és
hibátlanul ábrázoltassék, még az előbbi kormány minisztertanácsi végzéssel elhatározta,
hogy az ország czímerének helyes leírása és rajza közzététessék.
E minisztertanácsi határozat foganaosításaképen, addig is, míg a törvényhozás e részben
intézkednék:
Magyarország külön czímerének, valamint a magyar korona országai egyesített
czímerének az említett tudományos vizsgálat alapján meghatározott helyes leírását és
rajzát, e czímereknek ugy a hivatalos, mint az 1883: XVIII.tc alapján engedélyezett,
magánosok általi használatát ilyképen való ábrázolása végett ezennel közzéteszem, amint
következik:
Magyarország külön ( kis ) czímere.
Hasított, vagyis egy függélyes vonallal ketté osztott pajzs: jobbról nyolc vörös-ezüst, tehát
vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló
nyilt arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van
stylizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két
szélső egyforma magasságu, a középső kiemelkedő, hatalmasabb, s ezen foglal helyet az öt
– három nagyobb, két kisebb – ágú koronából kiemelkedő román izlésű, ugynevezett
talpaskereszt, melynek végei nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek.
A pajzs felett a magyar szent korona, melynek hű rajzát Ipolyi Arnoldnak a magyar
tudományos akadémia által kiadott ily című műve: „A magyar szent korona és a koronázási
jelvények története és műleírása, Budapest 1886 „ rajzaiban és mellékleteiben bírjuk.
Czímertartó: két lebegő angyal. Ruhájuk fehér, bő, redős. Helyzetük közép az állás és
lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig ér és sötét-szőke vagy világos-barna.
Typusuk: serdülő ifjú és sohasem nő.
A magyar korona országainak egyesített ( közép ) czímere.
Áll egy nagyobb, külső pajzsból, melynek közepét egy kisebb belső pajzs fedi.
A középpajzsot Magyarország külön czímere foglalja el. Hasított, vagyis egy függélyes
vonallal ketté osztott pajzs: jobbról nyolc vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel
végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyílt arany koronából
kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stylizálva, tehát nem a
halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma
magasságu, a középső, hatalmasabb, s ezen foglal helyet az öt-három nagyobb és két
kisebb- ágú koronából kiemelkedő román izlésű, ugynevezett talpaskereszt, melynek végei
nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek.
A külső pajzs négy mezőre osztatik.
Ezeknek elsejében Dalmátia czímere: három koronás arany, tehát vörös száj és nyelv
nélkül való leopárdfej- kettő fent, egy lent-kék mezőben.
A másodikban Horvátországé: ezüsttel és vörössel huszonötször kockázott pajzs, ugy,
hogy az első kocka ezüst, a második vörös és így tovább öt-öt kocka egy sorban, míg az
ötödik sorban a huszonötödik ezüst kockával végződik.
A harmadik Szlavonia czímere: a kék pajzsot átszelő két ezüst habos pólya, melyek közt
vörös mezőben természetes színű nyest jobbra fut: a felső kék mezőben hatágú arany
csillag.
A negyedikben Erdély czímere: vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben arany
csőrű, vörös nyelvű, jobbra néző emelkedő sas. A sas szine fekete: jobbról tőle arany nap,
balról megújuló ezüst hold, az alsó arany mezőben hét ( fenn négy, alant három ) vörös
háromormú vár. A várat ormos bástya és abból kiemelkedő, két lőréssel ellátott háromormú
torony képezi? A váron nyílt kapu látszik.
A harmadik és negyedik közé alulról beékelt mezőben Fiume czímere látható: vörös
mezőben kék bélésű és szalagos hercegi korona alatt álló fekete, balra néző kétfejű sas,
kiterjesztett szárnyakkal, vörös nyelvekkel: a sas jobb lába sziklán áll, bal lábát pedig a
sziklán fekvő hosszúkás, szájával balra fordult, barna korsón tartja, melyből bőven ömlik a
víz, a sziklát balról nagy bőségben mosó folyóba.
Az elősorolt részekből egyesített czímer felett a magyar szent korona, melynek hű rajzát
Ipolyi Arnoldnak a magyar tudományos akadémia által kiadott ily című műve: „A magyar
szent korona és a koronázási jelvények története és műleírása, Budapest 1886 „ rajzaiban
és mellékleteiben bírjuk.
Pajzstartó: két lebegő angyal. Ruhájuk fehér, bő, redős. Helyzetük közép az állás és
lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig ér és sötét-szőke vagy világos-barna.
Typusuk: serdülő ifjú és sohasem nő.
Budapest 1896.évi január hó 12-én
Báró Bánffy Dezső sk m.kir. miniszterelnök
A rendelet azonban nem adott felvilágosítást, hogy a nemzeti lobogóra, melyek az 1848.
XXI. tc.2§- a értelmében az ország címerével ellátandók, a címerképek melyike
alkalmazandó, nevezetesen a balról olajággal és jobbról cserfaággal körülvett, (a
heraldikában a jobb és a baloldal felcserélődik, mert úgy tekintjük, hogy a pajzsot egy velünk
szembenálló személy tartja, s az irányokat az ő helyzete határozza meg.) avagy pedig az
angyalok által tartott címerpajzs. Nos a válasz, döntés a következő volt: sem a cser és
babérággal övezett, sem az angyalok által tartott címerpajzs nem való a nemzeti lobogóra,
hanem arra a magyar címer minden dísz nélkül alkalmazandó.
Felhasznált irodalom:
Bertényi Iván: Heraldika
Magyar Országos Levéltár: ME. K26. 1904 – XXVIII – 351 asz.
