Millenniumi Emlék.
Az 1896-os ezredéves kiállításra készülõ ország már évek óta lázban égett. Egészen
pontosan 1890-től, amióta elkezdődőtt a millenniumi ünnepségek szervezése.
Természetesen először az időpont meghatározása volt szükséges, amit némi
bizonytalansággal sikerül csak megállapítani.
„ A Miniszterelnök úr , utalással arra, hogy Magyarország ezredéves fennállásának méltó
megülése érdekében már évek óta mozgalom van folyamatban....a kormány a millenium
időpontjának meghatározása és az ünnepélyek megtartására nézve… A volt Vallás és
Közoktatásügyi miniszter úr által ez érdemben folytatott tárgyalások eredménye szerint a
honfoglalás ideje a legilletékesebb fórum, a Magyar Tudományos Akadémia előterjesztése
alapján a 888 és 900 évek közötti időben hajtatott végre, mihez képest a honfoglalás tényét,
mint egységes nagy actiót tekintve középszámítással az ezredév megünneplésére az
1894.-ik év látszik legalkalmasabbnak….A minisztertanács a miniszterelnök úr
előterjesztését magáévá teszi, Magyarország ezredéves fennállásának időpontjául azonban
nem az1894.-ik hanem időnyerés szempontjából az 1895.-ik évet tűzi ki és a kérdés további
előkészítésével a miniszterelnök a vallás és közoktatásügyi, a pénzügyi, valamint a
kereskedelmi miniszter urakat bízza meg a szükségesnek mutatkozó előterjesztések annak
idején be lévén mutatandók.”
Ezután még egy évvel továbbhalasztották az ünnepségek kezdetét, de a végleges dátum
meghatározását követően végre elkezdődhettek a munkálatok. Sorra nőttek ki a szebbnél
szebb paloták, utak, terek épültek és szépültek. Tervekbõl és akaratból pedig volt bőven.
Bizonyítja ezt az 1896.évi VIII. törvénycikk.
A honalapítás ezredik évfordulójának megörökítésére alkotandó művekről
1. § A törvényhozás a honalapítás ezredik évfordulójának maradandó emlékekkel való
megörökítése czéljából elhatározza, hogy
a) Budapesten a városligetnek az Andrássy-ut és a tó közötti részében a honalapító
Árpádot és a nemzet egész történelmi múltját megörökítő emlékművet állit,
b) az ország hét különböző pontján, nevezetesen: a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor
hegyen, a Morva vizének a Dunába torkolásánál emelkedő dévényi várhegyen,
Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk-hegyen
emlékoszlopokat emel,
c) Budapesten a várban a Nagy-Boldogasszonyról elnevezett koronázási templom melletti
Halászbástyán Szent István király lovas szobrát állítja fel,
d) országos szépművészeti múzeumot létesít s annak gyűjteményei befogadására
Budapesten alkalmas helyen megfelelő épületet emel,
e) az ország különböző vidékein 400 uj népiskolát állit fel.
2. § A ministerium megbizatik, hogy az 1. §-ban felsorolt alkotásokkal járó munkálatokat
végrehajtassa.
E munkálatok költségeinek fedezésére a következő hitelek engedélyeztetnek:
a) Budapesten a honalapító Árpádot és a nemzet történelmi múltját megörökítő emlékmű
felállítására 802,640 frt;
b) az ország hét pontján emlékoszlopok emelésére 350,000 frt;
c) Szent István lovas szobrának felállitására és e szobor körüli tér rendezésére 300,000 frt;
d) a szépművészeti múzeum létesítésére s gyűjtemény anyagának gyarapítására
3.200,000 frt; végre
e) 400 uj népiskola felállítására 673,000 frt.
3. § A 2. §-ban jelzett s összesen 5.325,640 frtot tevő költségből 1.225,436 frt már az 1895.
és 1896. évi állami költségvetésekbe beillesztve lévén, a fennmaradó 4.100,204 frtnyi
szükségletből 74,604 frt a pénztári készletekből fedezendő és az 1895. évi IV. tc. 2. §-ának
"átmeneti kiadások" III. ( Miniszterelnökség ) fejezete alatt számolandó el, 4.025,600 frt
pedig a munkálatok előhaladása szerint szükséges részletekben a következő évi állami
költségvetésekbe veendő fel.
4. § Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, végrehajtásával a miniszterelnök, a
pénzügyminiszter és a vallás- és közoktatásügyi miniszter bizatnak meg.
.
Meg kellett mutatni mindenkinek e jelentős történelmi esemény alkalmából, hogy mire
képes a MAGYAR.
Tervezőink , építészeink remekműveket alkottak pedig pénzben akkor sem dúskált az
ország. De ennek ellenére felépült, vagy építés alatt állt többek között a Műcsarnok (
Shikedanz Albert-Herzog Fülöp.), a Szépművészeti Múzeum ( 1906.), a mai Szabadság híd
( Ferencz József híd, Feketeházy János.) a Városligeti Vajdahunyad vára ( Alpár Ignác ) a
kiállító pavilonokkal együtt, a Millenniumi Földalatti vasút ( Május 2.-án adták át.), az
Országház épülete ( Steindl Imre 1885-1904.), átadták a budapesti Nagykörútat, felavatták
az Aszód- Balassagyarmat- Ipolytarnóc vasútvonalat ...stb. A tervek között szerepelt még
például a gellérthegyi sikló megépítése is, de sajnos ez csak később és a budai várban vált
valóra.
A kiállítási épületek összköltsége kb. 4.929.000 frt.-ot emésztett fel, végösszege pedig elérte
az 5.285.000 frt.-ot. Az 1896-os Ezredéves Országos Kiállítás Igazgatósága már három
évvel a jeles évforduló előtt megkezdte működését. Terveket készíttetett, pályázatokat írt ki
vagy iratott ki, koordinálta és felügyelte az építkezéseket, beruházásokat és természetesen
minderről pénzügyi beszámolókat készített. Az előmunkálatok rohamléptekben folytak,
hiszen az ünnepségeket továbbhalasztani már nem lehetett.
A nagy sürgés- forgás természetesen lázba hozta az embereket. Mindenki megpróbált
valamit hozzáadni a sajátjából, amit éppen tudott. A lányok asszonyok a mindennapi
munkájuk mellett például díszes ruhákat varrtak, hímeztek, hogy a felvonulásokon
megmutathassák ebbéli tudományukat is. A féfiak csinosították a portákat, üzleteiket, hogy
az idelátogató sokaság lássa, érezze e dicső 1000 év emlékét. Sokan fordultak különböző
hívatalokhoz, minisztériumokhoz valamilyen kéréssel , például udvari szállítói cím
használata iránti kérelemmel. Voltak akik címer használati kérelmet nyújtottak be. Ennek két
változata volt. Az első "A Magyar Korona Országai Egyesített Címerének használata", a
másik "Magyarország Külön Címerének használata" iránt. Ezeket a jogokat viszont ki kellett
érdemelni és ez nem ment másként csak kiváló áruk létrehozásával és megbízható mínőség
folyamatos előállításával.
Természetesen voltak akik akaratuk ellenére túlzásokba estek, de nem azért mert
rosszindulatból tudatosan néztek el valamit, hanem buzgóságukban elvesztek a
részletekben. Ilyen volt talán Müller Adolf antikvárius, könyvkereskedő is, aki csodálatosan
szép címerrajzzal akart kitűnni társai közül. Az országcímert körbefogva felrajzolta
MAGYARORSZÁG fejedelmeinek és királyainak arcképeit Árpád vezértől egészen I.
Ferenc József császárig
Be is adta kérelmét a belügyminisztériumhoz, mely szerint a "mellékelt képet az országban
házalás útján árusíthassa"˝
A Minisztérium azonban nem támogatta ezt a kérést. Hogy miért ? Ha jobban megnézzük,
maga az elgondolás nem rossz, hiszen ha valaki végignézi az arcképeket és az alatta
található évszámokat, talán még könnyebben meg tudja jegyezni királyaink uralkodási
dátumait. De sajnos a Magyar címer megrajzolásába hiba csúszótt. Sikerült ugyanis a
pólyát ( vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező ) megnyújtani egy teljes vörös mezővel. A
kereszt alakja pedig nem éppen egyezik a megszokott kettös kereszttel. A fejedelmi, királyi
arcképek pedig lehet, hogy a két pajzstartó angyalt akarták helyettesíteni, melyek a címert
tartották volna jobbról és balról, bár a rajz tetején megtalálhatóak, ahol éppen a koronát
fogják közre, szerepük viszont így teljesen megváltozott. A magyar szent korona országait
jelképező nagy pajzs ( Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély és Fiume.) pedig meg
sincs rajzolva. Bárhogy is történt, a kis és középcímer rajza teljesen egyedi módon, de
össze lett keverve, melynek folyamán létrejött egy torz és hamis címer. A plakát mindkét
oldalára még felrajzolt a millenniumra elkészült épületekből, pavilonokból néhányat, talán a
díszesebb kiegészítés kedvéért ez azonban nem enyhíti a címerrajzoló tévedéseit.
Nos miután a kérvény megjárta a miniszterelnöki hivatalt is a következő elintézési tervezet született.
